Többen kárhoztatták a frissen megválasztott államfőt, hogy az eddigi gyakorlattól eltérően, túl sokáig vár a kormányfőjelölt nevesítésével.
Viszont Nicușor Dan, elismert matematikus, jól kalkulált. Hagyta a pártokat, hogy előbb egymás között ütköztessék javaslataikat, majd miután kifáradva, a sürgető idő nyomására a 88 oldalas kormányprogramba beírtak szinte minden ötletet, mint az várható volt, így aztán Ilie Bolojant jelölte miniszterelnöknek.
Rájött, hogy Bolojan, aki eddig mindig csak biztosra ment és soha nem vállalt fel olyan bizonytalan kimenetelű harcot, amiből kiderülhetne, hogy nem szupervezető, nincs koherens víziója, kizárólag akkor mond igent, ha előbb a pártok megegyeznek a kormányprogramban, osztozva a felelőségben.
Kiszámolta azt is, ha támogatja a falánk Mentsétek Meg Romániát Szövetség (USR) igényeit olyan fontos tárcákra, mint a külügy, a hadügy, a gazdaság és a környezetvédelem, az első kettő élére az ő jelöltjei kerülnek. Így lett.
Azzal viszont nem számolt, hogy bár a kormányba kerültek ugyan új arcok, mert a választási eredményekből a pártok a változás igényét szűrték le, viszont a szemléletük maradt a régi.
Maradt a populizmus, a felelőtlen, beválthatatlan ígérgetés. Néhány példa erre.
Az állami intézmények meghirdetett fogyókúrája jegyében, a fő dietetikus Kelemen Hunor szó nélkül elfogadta, hogy eddig példátlanul, a kormánynak öt miniszterelnökhelyettese legyen, ebből három tárcanélküli.
Igaz, fizetésük és kabinetjeik költsége kisebb, mint a 400, 1500 fő alatti község alpolgármestereinek fizetése havi lebontásban.
Az elfogadott kormányprogram a választók iránti tisztelet jegyében (4. oldal), meghirdeti a meritokráciát (teljesítményelvű társadalmi rendszer, ahol a tudás és szellemi kiválóság befolyásolja az állam vezetését).
Zavar lehet a PSD-és honatyák fejében, vagy nem olvasták figyelmesen a kormányprogramot, amikor olyan jelöltet javasoltak alkotmánybírónak, akire még elnökük, Sorin Grindeanu sem szavazott a belső választáson és aki a tizenöt perces parlamenti meghallgatáson ugyan felolvasta önéletrajzát, amiből viszont az derül ki, hogy nem felel meg teljesen a törvényes feltételeknek. Ennek ellenére megválasztották.
Az elfogadott kormányprogramról óhatatlanul a „aki sokat markol, keveset fog” közmondás jut eszembe.
Bár központi eleme a költségvetési deficit csökkentése, koherens vízió hiányában, új kormányzati feladatok ellátására új struktúrákat hoz létre, ami viszont növeli a kiadásokat.
A pártok javaslatai tartalmaznak olyan elemeket, amelyek a gyakorlatban vagy meghatározhatatlanok, vagy amelyek megállapítása és beszedése a közigazgatásban többe kerül, mint a várt bevétel.
Ilyen a „bankok túlzott profitja”, az orvosok „teljesítmény alapú javadalmazása, a „tulajdon rövid távú bérbeadásának adózása” stb.
Némi ellentmondás van a közszférában dolgozó nyugdíjasok esetében a nyugdíj és a fizetés egyidejű folyósításának tiltása, illetve a nyugdíjazott büntetővégrehajtási alkalmazottak újra történő foglalkoztatása a nyugdíjuk 15%-a folyósításával stb..
Az már eddig is megszokott volt, hogy időhiányra hivatkozva nem készült semmilyen hatástanulmány, csak az általánosan korrekt irányvonalak, az EU jó kormányzási alapelveinek, az országos helyreállítási terv (PNRR) gyakorlatba ültetésének újracsomagolásának lehetünk tanúi.
A kormánykoalíció jószándékát nem megkérdőjelezve, de ismerve a középkori latin mondást, mely szerint a „pokolba vezető út is jószándékkal van kikövezve” („via inferni actually est stercorata bonis intentionibus”), szükséges
egy konkrét, időhatáros, ellenőrizhető akcióterv, amelyhez társul a szociális partnerekkel, valamint a társadalommal történő folyamatos párbeszéd a bizalom helyreállítása érdekében.
Lakatos P.
