Az eredeti közmondást parafrazálva, bár a deficitcsökkentés nem egyenértékű a pokollal, egyre inkább az az érzésem, hogy sokak számára azzá válhat, ha a kormányfő és miniszterei által belengetett intézkedéseket módosítás nélkül fogadja el a parlament.
A tetemes költségvetési hiányt divatos a választási túlköltekezéssel indokolni, figyelmen kívül hagyva a kormánypártok által, a figyelmeztetések ellenére elfogadott, túlzottan optimista 2025-ös állami költségvetést.
Ez januárban 2,5 százalékos bruttó hazai össztermék (GDP) növekedést irányzott elő, ami hozzávetőlegesen 8,9 milliárd euró, miközben már a júniusi prognózis is csak 1,2 százalékkal (4,28 milliárd euró) számol.
A növekedéskülönbözet 4,62 milliárd euró, a duplája a pénzügyminiszter által bejelentett 10,75 milliárd lejnek (2 milliárd euró), ami a megszorító intézkedéscsomagok hozama lenne 2025-ben.
Ezek a számok is bizonyítják, jogos a polgármesterek felháborodása az Anghel Saligny vidékfejlesztési program felfüggesztése miatt.
Ők hittek a költségvetésben előirányzott kormányígéreteknek, hogy lesz forrás víz- és gázbevezetésre, csatornázásra, útaszfaltozásra.
Meghirdették a közbeszerzést, megkötötték a kivitelezési szerződést a nyertessel, elkezdődtek a beruházások. Azok leállítása júliusban, amelyek kivitelezése 40 százalék alatt van, kontraproduktív.
Egyrészt azért, mert az elkezdett munkálatok határozatlan ideig történő állagmegőrzése sokba kerülhet és a feltúrt utcák, utak, folyamatos bosszúság a lakosság számára, másrészt azért, mert többségében hazai közép- és kisvállalkozók a kivitelező cégek, amelyek csak a részleges átvétel után, amennyiben közzétesz a kormány egy megfelelő procedúrát, juthatnak valamikor pénzükhöz, viszont az áfát (TVA), a számla kiállítását követő hónapban be kell fizessék az államkasszába.
Ez a késlekedés gyakran hitelfelvételhez, mi több, fizetésképtelenséghez vezethet.
A PSD javaslata, mely szerint minden beruházást külön kellene megvizsgálni, nem életképes a gyakorlatban, mert a Fejlesztési Minisztériumban, ahol a beküldött kimutatások alapján kéne dönteni, létszámcsökkentés miatt nincs kapacitás ellenőrizni a területen a kivitelezések fizikai stádiumát.
Mi több, ilyen esetekben a számvevőszéki gyakorlat azt igazolja, hogy a 40% elérése érdekében az önkormányzatok a kivitelezővel karöltve, el nem végzett munkákat is „lepapíroznak” (dokumentálnak), a későbbi teljesítés reményében.
Ez utólag sok esetben vitákhoz, bírósági eljárásokhoz vezethet, ami a felelősök megállapításával és a vétkesek általi kártérítéssel jár.
Sok az ilyen átgondolatlan, középtávon kontraproduktív, vagy a gyakorlatban kivitelezhetetlen intézkedés a meghirdetett deficitcsökkentő csomagokban, amelyeket mefisztói arccal Bolojan kormányfő nagyvonalakban ismertetett a szakminiszterek társaságában, rájuk bízva a részletek kidolgozását. (Az ördög, mint köztudott, ezekben a részletekben rejlik).
Minden, valamirevaló makróközgazdász tudja, hogy válságban nem lehet az összes közgazdasági bajt egyidőben orvosolni: a GDP növelését, az inflációnak, valamint az államháztartás hiányának csökkentését generálni, mert a hatások kioltják egymást, amit jelenleg még bonyolít a Trump féle kiszámíthatatlan vámpolitika hatása is.
Sajnos hasonló a helyzet az egészségügy és az oktatás területén belengetett reformokkal kapcsolatban is, ahol a költségvetési hiány csökkentésére hozott intézkedéseket keverik a reform irányába teendő lépésekkel.
Daniel David tanügyminiszter, a pedagógusok kötelező óraszámának növelésével ne zálogosítsa el a jövőt a hiány ideiglenes csökkentése érdekében, ha eddig elfogadta, hogy a legjobban megtérülő beruházás az oktatás színvonalának emelése.
A teljesítményalapú bérezéshez elengedhetetlen indikátorok, mérőszámok nincsenek kidolgozva, a rendszer “éles” alkalmazása hosszabb, akár több éves előkészítést és próbaüzemet igényel.
Arról ne is beszéljünk, hogy egyes szakterületek mérésére nincsenek megfelelő indikátorok (pl. radiológia, labordiagnosztika, klinikai szakpszichológusok, altatóorvosok).
Ügyes politikai marketingfogás Bolojan kormányfő részéről, hogy a sajtótájékoztatókon csak a reformok irányát ismerteti, mert ezeket senki sem vitatja, viszont a konkrétumok kidolgozását a szakminiszterekre bízva későbbre ígéri.
A PSD, ha már beszállt a körtáncba, presztízsvesztés nélkül nem tudja azt otthagyni. Egyetlen megoldás számára javító korrekciókat, javaslatokat szorgalmazni.
Amennyiben Bolojan ezeket figyelmen kívül hagyja és az eredmények nem a várakozásoknak megfelelően alakulnak, jövőre kilépni a kormánykoalícióból, a mi előre megmondtuk jelszóval.
Ha a javaslataik elfogadtatnak, akkor hangoztathatják hozzáértésüket és a nehéz helyzetben élők támogatását.
Ez tipikusan a közmondásos „törököt fogtam, de nem ereszt” helyzet.
Lakatos P.
