A jelenlegi bonyolult, kihívásokkal teli romániai gazdasági helyzetben ajánlott lenne, ha a kormánykoalíció vezető politikusai, eufemisztikusan szólva, hogy durva ne legyek, kifejtenék az igazság minden részletét a felelősségvállalással elfogadott megszorító intézkedésekkel kapcsolatban.
Különösen fontos ez a lakosság bizalmának visszaszerzése, valamint utólag, a felelősség megállapítása szempontjából kudarc esetén.
A Digi24 televíziónak adott interjújában, Ilie Bolojan kormányfő a minap azt állította, Románia a fizetésképtelenség szélén állva, „nem volt idő a normalitás logikája szerint kezdeni” a megoldásokat.
A riporter felvetésére, hogy az ebben a témában előtte egy hónapon keresztüli vita a Cotroceni palotában haszontalan volt-e, Bolojan szerint nem, mert „a pártok közös intézkedéscsomagot fogadtak el”.
Rá egy napra, dr. Cristian Socol, a Bukaresti Gazdaságtudományi Akadémia (ASE) tanára, a Mediafax hírügynökségnek adott interjújában részletesen kifejtette azt az álláspontját, amit a Cotroceni palotában adatokkal és grafikonokkal is alátámasztott, amely szerint elkerülhető lett volna a hozzáadottérték-adó (TVA) növelése, ami a lakosság legszegényebb rétegjeit sújtja legerősebben.
Az ő változata szerint, egy új gazdasági modellre való áttérés a progresszív adózás bevezetésével nagyobb foglalkoztatást feltételez, igényel beruházásokat oktatásban, kutatásban-fejlesztésben-újításban és méltányos, igazságos adóreformot.
Valószínű, az igazság, mint szokott, félúton van, viszont a szükséges reformok még el sem indultak.
Ilie Bolojan kihasználva, hogy a PSD húzódozott, egyrészt kormányfőt nevesíteni őszi kongresszusuk előtt, ami automatikusan pártelnökséget biztosítana a jelöltnek, másrészt miniszterelnökként fémjelezni a megszorító intézkedések bevezetését, így ő gond nélkül ragaszkodhatott az egykulcsos adózás megtartásához.
Döntő indokként belengette az ország fizetésképtelenné válását, holott ez elképzelhetetlen az Európai Unióban, annak idején még Görögországot sem hagyták magára, pedig sokkal kétségbeejtőbb helyzetben volt.
Lemondással fenyegetőzve annak tudatában, hogy a PSD nem meri vállalni a koalíció felbomlásának ódiumát, az áfa növelésével a gyorsabb utat választotta az ez évi hiány csökkentésére, de megígérte, a második, illetve harmadik intézkedéscsomagban sor kerül a reformokra, beleértve a szociáldemokraták javaslatait is.
Több elemző szerint, az áfa- illetve inflációnövekedés gyarapítja ugyan a költségvetés bevételeit, de a jelen helyzetben könnyen stagflációhoz, utóbb recesszióhoz vezethet.
A stagfláció egy olyan gazdasági helyzet, amikor magas az infláció (áremelkedés), és egyidejűleg lassú a gazdasági növekedés. A szó a „stagnálás” és az „infláció” szavak összevonásából ered.
Mint említettem, kulcskérdés a lakosság bizalmának helyreállítása, ezért káros minden mellébeszélés, féligazságok hangoztatása a kormánykoalíció vezetői részéről.
Akkor van gond, ha vezető politikusoknál, élen a kormányfővel, nyomon követhető a Dunning–Kruger-hatás.
Ez az a jelenség, amikor minél kevesebbet tud valaki egy adott dologról, jelen esetben a makrogazdaságról, annál inkább hajlamos túlbecsülni a saját tudását, vagyis az adott témához kevésbé értők önmagukat profiknak tartják.
Megoldást jelenthet a széles körű szakértői vélemények elemző összegzése, a legjobb változat kidolgozása a várható eredmények feltüntetésével és azoknak nyilvánosságra hozatalával.
A féligazságok félmegoldásokat szülnek, ami késedelmet okoz, a pártok egymásra mutogatása pedig presztízs és bizalomvesztéssel jár.
Lakatos P.
