A Maszol hírportálon Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke elnézést kért a lakosságtól, amiért a kormánynak meg kellett emelnie a helyi adókat és illetékeket.
Dicséretes teljesítmény, Orbán Viktor hasonló helyzetben ilyet nem tenne, inkább az orosz-ukrán háborúra, Brüsszelre hivatkozna.
Kelemen Hunor az emelés okát abban látja, hogy 2024-ben olyan kormánya volt Romániának, (az RMDSZ nem volt benne), amely a választási kampány túlköltekezése miatt, akkora költségvetési deficitet hagyott hátra, hogy „a Holdról is látszott”.
Igaza van. De akkor csak azt sérelmezte, hogy nagyrészt kimaradtunk belőle, mert nem demokratikusan történt az osztogatás, hanem a kormány tartalékalapjából.
Viszont itt jön képbe a találó francia közmondás: „Qui s’excuse s’accuse”, aminek a jelentése: aki mentegetődzik, az vádolja magát.
Ugyanis abban téved Kelemen Hunor, hogy ezt nem lehetett előre látni. Magyarországon és Romániában is volt rá precedens. Sok elemző jelezte (köztünk én is a honlapomon), meg lesz a böjtje a pénzszórásnak még akkor is, ha úgymond jó célból történik.
Várható volt az akkori erőviszonyokat figyelembe véve, hogy sikeres választást követően az RMDSZ kormánykoalícióba kerülhet.
Ezért volt értelmetlen a kampányt a „Többet a polgárnak, kevesebbet az államnak, tiszteletet a magyaroknak!”, illetve a „kevesebb adók” szlogenekre felépíteni, bár ez érthető és az adócsökkentés szempontjából mindenki számára kívánatos, de elveszi a forrást az állam oktatási, szociális és egészségügyi kiadásai fedezete elől.
Viszont egy jó vezető tudhatta, kormányra lépve szembe kell néznie a megnövekedett költségvetési hiánnyal, és az elkerülhetetlen adópolitikai reformmal.
Most úgy látszik kelemen Hunor a Karinthy féle „Magyarázom a bizonyítványom” stádiumába ért, pedig végre a másik RMDSZ szlogennek jött el az ideje, de nem a minapi „ Győzzön a józan ész, győzzön a Fidesz!”-nek, elég, ha házunk táján győz a józan ész.
Ehhez kezdeményezésre, előrelátásra van szükség, a kormányzati és a Román Nemzeti Bank-i jelenlét lehetőséget teremt a gazdasági adatok megismerésére és javaslatokra a 2026-os költségvetés kidolgozásakor, parlamenti elfogadásakor.
A nem tudtunk róla, nem volt róla vita a koalícióban típusú utólagos magyarázkodás, mint a Mercosur kereskedelmi egyezmény esetében, amit már a G20-ak 2019-es osakai csúcstalálkozóján bejelentettek, tehát idő lett volna felkészülni rá és jobbító javaslatokat kidolgozni és a koalícióban szóvá tenni.
Igaza van Kelemen Hunornak, elnézést kell kérni a választóktól, de nem az adott helyzetben elkerülhetetlen megszorításokért, hanem a megtévesztő kampányért, ahol a kivitelezhetetlen „nem hagyjuk” helyett, konkrét, megvalósítható, számonkérhető ígéretekkel kellett volna előrukkolni.
Tudom, a válasz ilyenkor, hogy a választási eredményesség érdekében volt erre szükség, viszont ezután is lesznek választások és nem szabad egyfolytában a kollektív emlékezés rövidségére alapozni.
„Addig jár a korsó a kútra, míg el nem törik”.
Lakatos P.
