Peter Antonioni könyvét, az „Economics For Dummies”, Közgazdaságtan tökfejeknek (kezdőknek) címűt, bár még nem fordították le sem magyar, sem román nyelvre, valószínű egyre többen fogják megvásárolni.
Az történt, hogy ezt a könyvet ajánlotta tanulmányozásra Michael O’Leary, a Ryanair légitársaság vezérigazgatója, Nagy Márton magyar gazdaságfejlesztési miniszternek, hátha megtudja magyarázni, miért vetnek ki „extraprofitadót” egy olyan, a koronavírus-pandémia miatt két éve veszteséges iparágra, mint a légiközlekedés.
Nem olvastam a könyvet, de a közgazdaságtan csak akkor unalmas, ha rosszul magyarázzák el. Sokkal izgalmasabb lesz, ha kiderül, miért és hogyan érinti mindennapi életünket.
A kormányok pont ezektől az izgalmaktól próbálják megkímélni a lakosságot. E célból többféle eljárást alkalmaznak.
Hangzatos címen, például hon-, rezsi-, és családvédelem, speciális adókat (extraprofitadó) vezetnek be, a költségvetési hiány finanszírozására.
Ha egy gazdasági miniszter arra hivatkozik, hogy egyes ágazatok az áremelkedés miatt jelentős többletnyereséget érnek el, miközben nem a profitot, hanem a cégek árbevételét adóztatja, ami nincs tekintettel a költségszerkezetre, joggal ajánlható számára kötelező olvasmánynak az ominózus könyv.
Az átvert lakosság csak később fogja tapasztalni, hogy a megadóztatott vállalkozások (légiközlekedés, távközlés, bankok, gyógyszerkereskedelem, stb.) fokozatos ár és díjemeléssel átterhelik az adókat a fogyasztókra.
Másik eljárás, főként koalíciós kormány esetében, meddő vitákat folytatni a szükséges intézkedések bevezetéséről. Ezalatt különböző megoldásokat vázolni a tömegtájékoztatásban, amelyekről tudható, a koalíciós partner ilyen-olyan okokból nem fogad el, ezért őt terheli a felelősség.
Közben az árak, díjak, tarifák nőnek, gyorsul az infláció, amit vagy megszokik a lakosság és immunis lesz, mint az apránként, rendszeresen adagolt méreg esetében, vagy a „kínai csepp” kínzásmód mintájára a végén úgymond „megőrül” és az utcára vonul. Ez általában a kormány bukásához vezet.
A legdivatosabb eljárás, szinte minden kormány alkalmazza, az energiaárrobbanást, a növekvő inflációt az orosz-ukrán háború rovására írni.
Ez a kormányok kibúvója, a „vis maior”, amire hivatkozni lehet. Az a vezetőket nem zavarja az indoklásban, hogy az európai drasztikus energiaárrobbanás még a háború kitörése előtt következett be. A háború csak rátett egy lapáttal.
A kormányoknak nem kenyere az őszinte, nyilvános szembenézés a gondokat, nehézségeket kiváltó okokkal, mert egy alapos elemzés kimutathat olyan korábbi hibás döntéseket, amelyekért kényelmetlen a felelősség vállalása.
Lakatos P.
