Bár jelenleg Romániában a figyelem központjában az államfőválasztás körüli bonyodalmak, jogi procedúrák, tüntetések állnak, a kormánykoalíció stabilitásának próbaköve mégis az idei állami költségvetés elfogadása lesz.
Időrendben ez következik, mert az államfőválasztásra csak májusban kerül sor, hacsak a Legfelső Semmítő- és Ítélőszék nem dönt másképp.
Adott esetben az is okozhat néminemű zavart, ha a koalíciós pártok meggondolják magukat, (erre van precedens) és lemondanak a közös államfőjelölt állításáról.
Ez még nem jelenti a kormánykoalíció felbomlását, de előrevetíti azt.
Jelen állás és a bejelentett szándék szerint a költségvetés tervezetét január 27.-ig a kormány elfogadja, majd benyújtja a Parlamentnek, kezdjék ezzel a tavaszi ülésszakot.
A Pénzügyminisztériumban nem lesz egyszerű feladat a költségvetéstervezet kidolgozása.
Bár a nehezen elfogadott „vonatocska” (saláta) kormányrendelet törvényes keretet biztosít a megszorító intézkedések életbeléptetéséhez, az ágazati, valamint a szakszervezeti tiltakozások napról-napra erősödnek.
Talány számomra, miként tudott olyan rosszul kommunikálni a kormány, hogy hangosabb a 18% elégedetlen nyugdíjas, akiknek nem emelik a járandóságát, de nem is csökkentik, mint az a 82% (4,6 millió), akiknek 26,25%-kal nő.
Százalékosan sokkal kisebb magyarországi nyugdíjemelést óriási sikerként tudott eladni a FIDESZ propaganda..
Nem irigylem Tánczos Barna pénzügyminiszter áldozati bárány szerepét. Lehetetlen minden elvárásnak megfelelni, ideértve az unióst is, ugyanakkor nem feláldozni a jövő generáció érdekét.
Vigasztalja az a tudat, ha az állami költségvetés jobb bőrben lenne, nem az RMDSZ kapta volna a pénzügyi tárcát.
Még ha a Kormány beszerzi a költségvetési törvény parlamenti benyújtásához szükséges összes véleményezést és jóváhagyó láttamozást, a neheze a Tisztelt Házban következik.
Ott ugyanis a kormánykoalíciónak sovány többsége van, mint az a beiktatáskor nyilvánvaló lett.
Amennyiben nem akarják, hogy a Parlamentben, a bizottságokban, illetve a plénumban, módosító indítványokkal szétcincálják az állami költségvetés törvénytervezetét, két lehetőség van.
Az első, a februári szavazásig, a bevált recept szerint, minél több képviselőt átcsábítani a kormánypártok soraiba, vagy területi tisztségek felajánlásával, rábírni a magát uniópártinak nyilvánító USR egy részét, a költségvetés elfogadására.
A másik megoldás sokkal gyorsabb, de kockázatosabb: felelősségvállalással elfogadtatni a költségvetési törvényt, még ha ezzel kapcsolatban vannak egyes alkotmányos aggályok, ugyanakkor precedens is. Ha erre nem gyűl össze elég szavazat, bukik a kormány.
Egy felelőtlen, kivárásra játszó kormány a harmadik, a legkényelmesebb megoldást választaná, elfogadná a módosító javaslatokkal kiherélt költségvetést, amit fél év múlva, sürgősségi kormányrendeletekkel módosíthat, ha még regnál akkor.
Mert nem biztos, hogy ez esetben célravezető a latin nyelvű közmondás alkalmazása: „Qui habet tempus, habet vitam” (Aki időt nyer, életet nyer).
Lakatos P.