(„Tisza-tánc” versus „pávatánc”)
Már az ókori rómaiak is tudták, hogy az egyéni preferenciák, ízlések és vélemények szubjektívek, nem szabad vitatkozni róluk. (De gustibus non est disputandum).
Ezért nem teszem szóvá, hogy „ízlésromboló rángatózásnak” nevezte Tőkés László nyugalmazott református püspök, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke Hegedűs Zsolt tiszás politikusnak, az egészségügyi miniszteri tisztség várományosának, az Országház előtti táncát, lelke rajta.
Attól viszont nem lehet eltekinteni, hogy Tőkés a mindentudás kegyelemteljes állapotában, a valósággal köszönőviszonyban sem levő ex cathedra kijelentéseket, alaptalan megállapításokat tesz.
Például, szerinte Hegedűs Zsolt produkciója, „pártjának egész viselkedéskultúrája lesújtó állapotáról tanúskodik”. A botcsinálta „kultúresztéta” szokása szerint semmivel sem igazolja a „lesújtó állapotot”.
Nagyobb gond az, hogy minden önkritika nélkül, modern farizeusként (képmutató, álszenteskedő), „erdélyi választóink elsöprő többségének szavazatára apellálva”, felszólítja „az RMDSZ vezetőségét, hogy ne vállalja a »ministráns« szerepét a választási győzelmétől megittasult magyarországi pártvezér oldalán”.
Félretéve azt, hogy az erdélyi választói többség kialakításában, püspöki státusát kihasználva hathatósan tevékenykedett, gyomorforgató a féltése, nehogy az RMDSZ ugyanazt a ministráns szerepet töltse be, amit ő Orbán Viktor mellett és amiért EP képviselői mandátumot kapott.
Nem emlékszem, hogy valaha Tőkés kritizálta volna Orbán Viktor külpolitikai pávatáncát, ami viszont bizonyíthatóan többmilliárd euró hátrányt okozott Magyarországnak, mint Hegedűs Zsoltnak a választás éjszakáján előadott önfeledt tánca és annak ismétlése az Országház előtt.
Lakatos P.
