Sokasodnak a baljós előjelek az RMDSZ rövid- és középtávú kilátásait illetően.
A Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) várakozáson aluli eredménye a szerbiai előrehozott parlamenti választásokon bizonyítja, hogy a fiatalok, nemzetiségre való tekintet nélkül, nem díjazzák az autoriter vezető korrupt rendszere melletti kiállást.
Orbán Viktor áprilisi választási vereségét követően, a belterjesen vezetett VMSZ továbbra is stabil partnere maradt a kormányzó Szerb Haladó Pártnak (SNS) és Aleksandar Vučić államfőnek, nem érzékelte a változó szerbiai és vajdasági közhangulatot, vagy nem akart, vagy nem tudott időben politikáján változtatni.
Pedig a választáson Magyar Péter minden tőle telhető segítséget megadott a VMSZ-nek. A vajdasági magyar sajtó üdítőnek találta, hogy egy szomszédos állam vezetője nem formális diplomáciai közhelyekkel, hanem a helyi kultúra és konyhaművészet közvetlen elismerésével (lásd egy tál csevap elfogyasztása) fejezte ki figyelmét a sorsdöntő választási napon.
Hasonló segítségre, estleg egy tányér tárkonyos pityókaleves nyilvános, fészbukon bemutatott elfogyasztására az RMDSZ is számíthat a következő választásokon, az eddigi oktatási, kulturális és egyházi támogatások mellett, ami nem kevés, de többre nem futja Magyar Péter kormányának, hisz minden választási ígéretét sem tudja teljesíteni.
Az RMDSZ vezetői, miután kihagyták magukat a kormányból, most szembesülnek az olyan megoldásokkal, amikre nem gondoltak, például, hogy a kormány parlamenti felelősségvállalással fogadja el a területi-közigazgatási reformot, illetve a 2027-es évi állami költségvetést.
Sorin Grindeanu PSD elnök terve pofonegyszerű. Ha már a PNL-USR páros ezirányú törvénytervezetet kezdeményezett, a parttalan parlamenti vitákat elkerülendő, a felelősségvállalással év végéig megoldhatná mindkét problémát, mert ezek a pártok sem szeretnének újabb kormányválságot. Igaz, ehhez a kormányfőt is meg kell győznie.
Komoly gondot jelent az is, hogy az európai megélhetési válság 2026 őszére súlyos társadalmi és politikai válsággá eszkalálódott, amely százezres, sőt milliós tömegeket mozgósító tüntetéshullámot és több nagyvárosban erőszakos zavargásokat váltott ki.
Ráadásul egy újabb energiaválság bontakozott ki, amely az üzemanyag- és gázárak növekedésén keresztül közvetlenül sújtja a háztartások kasszáját.
Ilyen gazdasági helyzetben olyan komplex megoldásra lenne szükség, amilyen az Európai Parlament hivatalos jelentéseiben a „többkulcsos adózás”, ami nem kötelező direktívaként, hanem a társadalmi igazságosság, a költségvetési stabilitás és a méltányos közteherviselés eszközeként van nevesítve.
A progresszív adózás bevezetése Romániában régóta az egyik legnagyobb gazdaságpolitikai és társadalmi vitaforrás, amely közvetlenül ütközik Kelemen Hunor és az RMDSZ által mereven képviselt „Többet a polgárnak, kevesebbet az államnak” elvvel.
A romániai politikai palettán az RMDSZ, a jobboldali liberális pártokhoz hasonlóan, hagyományosan az egységes adókulcs (cota unică) fenntartása mellett foglal állást, ami gyakorlatilag a sok kivétel miatt nem az, míg a progresszív adózást leginkább a Szociáldemokrata Párt (PSD) szorgalmazza.
Az RMDSZ álláspontja szerint a gazdasági válságok idején az adóemelés és az adórendszer átalakítása teljességgel kizárt, viszont így az alacsonyabb jövedelműek kisebb adóterhet viselnének, míg a magasabb jövedelműek többet adóznának, ami csökkenthetné a Romániában kirívóan nagy társadalmi egyenlőtlenségeket és a progresszív adó több forrást biztosítana az egészségügynek, oktatásnak, infrastruktúrának.
Az Európai Parlament állásfoglalása, mintha parafrazeálná Meráni János esztergomi érsek híres, kétértelmű mondatát:
„A sávos adózást bevezetni nem kell félnetek, jó lesz; ha mindnyájan beleegyeztek, én nem ellenzem.”
A szociális elégedetlenség egyre nő, nem elég folytonosan egyet nem érteni a különböző megoldásokkal és nem tenni semmit, az RMDSZ-nek kezdeményeznie kell, még ha az paradigmaváltással jár is, különben a választók másfelé fordulnak.
Lakatos P.
