Karinthy Frigyes elsápadt volna az irigységtől, hallva Orbán Viktor tusványosi bizonyítványmagyarázatát.
„Hát kérem szépen, először is: ez még nem végleges bizonyítvány” – sugallta Viktor a hallgatóságnak, az csak jövő áprilisban lesz meg, addig föl kellett küldeni jóváhagyás végett Moszkvába, mivel tévedések derültek ki, amiket sürgősen orvosolni kell.
Szerinte az Európai Unió vezetősége mindenben tévedett, kezdve attól, hogy megbontotta a Nyugat és Oroszország közti erőegyensúlyt Ukrajna bátorításával, ami háborús spirált indított el, így az ellenérdekelttől (lásd Putin), szükségszerűen azonnali reakciót váltott ki.
Közérthetőbben, a kremlini mantra szerint, orbáni olvasatban, Ukrajna lerohanása úgy kezdődött, hogy Brüsszel visszaütött az önvédő Putinnak.
Ehhez hasonló torzítások, féligazságok segítségével próbálja Orbán bizonyítani, hogy mindenki hülye, csak ő helikopter. (Esetleg még Donald Trump is).
Számomra nem teljesen érthető, miért utazik pár száz kilométert idáig hazabeszélni, ha a romániai magyaroknak csak annyit tud mondani, hogy „minden magyar választás a külhoni magyarok számára jelenti a legnagyobb kockázatot …kérem, hogy Önök is álljanak ki a saját jövőjükért”.
Ebben áll a digitális nagy magyar nemzetstratégia?
Mi van akkor, ha mi az Európai Unióban szeretnénk boldogulni és kisebbségi mivoltunkban, mivel sem Putin, sem Trump nem jelentenek akkora garanciát, mint az Unió, ezért a kettős állampolgársággal rendelkező magyarok a Tiszára, vagy a DK-ra szavaznak majd a magyarországi választáson?
Számunkra a romániai választás a legnagyobb kockázat és felelősség, főként akkor, ha a magyar miniszterelnök egyéni érdekből George Simiont támogatja.
A megbocsátás keresztényi cselekedet, megbékélünk azzal, ami történt, de nem felejtünk.
Lakatos P.
