Sokan remélték, hogy Mikike államfő magabiztosnak tűnő ígéreteinek megfelelően, az ortodox pünkösd és a gyermeknap ünnepére, végre lesz kormányfőjelöltje Romániának, jöhet a stabil kormányzás.
Nem jött be, a köznépnek marad a csodavárás misztériuma, az egyensúlyozás a tehetetlen várakozás és a mély, transzcendens remény között.
Valóságos csoda kellene ahhoz, hogy a három pártelnök (PSD, PNL, USR), egyéni ambícióikat félretéve, végre azt tegyék, amit az általuk fennen hirdetett nemzeti érdek megkíván és újra alakítsák a Nyugat-orientált kormánykoalíciót.
Intő jel lehet a politikum számára, hogy nem a Szentlélek fehér galamb képében, hanem orosz drón hatolt be Románia légterébe és okozott személyi sérülést. A médiákban jól lehet vitázni arról, ki, mit és mikor mulasztott.
Nem sok lehetőség közül választhat az államfő és már körmére ég a gyertya.
Jó matematikus és sakkozó lévén Mikike, aki már játszott Garry Kaszparovval, a sportág történetének legfiatalabb világbajnokával is, most próbálkozhat a megnyitásban a kormányválság megoldásában alkalmazható vezércsellel.
Ennek lényege, hogy feláldozza a gyalogját azért, hogy átvegye az irányítást a tábla (mandátuma) közepe felett, és megnyissa a vonalakat a figurái (SRI, SIE főnökök) számára.
Esetünkben, első lépésként nevesíti egyik tiszteletbeli tanácsosát, például az EP-képviselő Eugen Tomac-ot, aki mögé valószínű nem sorakozik fel parlamenti többség, így újra jelölhet mást.
Ebben az esetben a honatyák nem kockáztatják meg az előrehozott választást, így megszavazzák vagy a liberális pártból származó jelöltet, aki nem lehet Bolojan, vagy a PSD jelöltjét.
Persze az is elképzelhető, hogy a második jelölés fenyegetésében mégis elfogadják Eugen Tomac-ot, a későbbi megbuktatása reményében.
Mikike szempontjából, aki időt nyer, életet (második mandátumot) nyer, így mellesleg kiiktatja a jelenlegi legnagyobb vetélytársát, Ilie Bolojant.
Addig viszont túlleszünk a végzetes augusztus 31.-én, az uniós források lehívhatóságának határidőjén és újra kezdődhet a bűnbakkeresés az elvesztett uniós eurómilliárdok miatt.
Az említett vezetők utólag nem mondhatják, mint Demeter András lemondott művelődési miniszter, hogy „leszarom a nemzeti érdeket, mert én magyar vagyok!”, mert nem azok, de mégis azt teszik.
Lakatos P.
