A címbéli kérdés első hallásra ellentmondásos, mert úgy a tiszteletbeli, mint a „pro bono” kifejezés, önként vállalt és fizetés nélküli tevékenységet feltételez.
A vita kiindulópontjáról az Agerpres hírügynökség tudósított.
A Szociáldemokrata Párt (PSD) szerint egy „botrányos befolyással üzérkedés” nyomán „titkos megállapodás” jött létre a román kormány és egy német védelmi ipari vállalat között a SAFE védelmi hitelprogram keretében tervezett beszerzések egyikéről.
Az ügyben azóta bűnvádi feljelentés is érkezett az Országos Korrupcióellenes Ügyészséghez (DNA).
Pártpreferenciáktól függően a tömegtájékoztatásban összecsaptak a pro és kontra vélemények.
Egy dolog nyilvánvaló. A politikai elit nagy része nem ismeri a Honoré de Balzactól/Horváth Imrétől származó találó megjegyzést, mely szerint: „Nem elég tisztességesnek lenni, hanem annak is kell látszani.”
Leegyszerűsítve a történetet, kiderült, hogy Oana Gheorghiu miniszterelnök-helyettes tiszteletbeli tanácsadója, Cristian Băcanu, volt nemzeti liberális párti képviselő, ügyvéd, korábban pro bono segítette Oana Gheorghiu egyik alapítványát, a román kormány és a német beszállító közötti tárgyalásokban részt vevő ügyvédi iroda (Schwarz Group) alkalmazottja, ami valószínűleg összeférhetetlenségre utal.
A gyanút az is fokozta, hogy a kormány, a konzultáns ügyvédi iroda kiválasztásával kapcsolatos memorandumot eredetileg bizalmasnak minősítette és csak az ügy kirobbanását követően tette nyilvánossá.
A kormány álláspontját védő véleményformálók szerint nincs semmi kivetendő abban, ha Oana Gheorghiu miniszterelnök-helyettes a Schwarz Digits cég IT-termékeit népszerűsíti, hisz Donald Trump is magával vitt Kínába prominens amerikai üzleti vezetőket, akiknek a finanszírozására továbbra is számít.
A különbség csak az, hogy Amerikában, Romániától eltérően, 1995-óta létezik „lobbitörvény”, az érdekérvényesítő tevékenységek (lobbizás) szabályozására és nyilvánosságára szolgáló jogszabály. (Lobbying Disclosure Act (LDA).
Ez a szövetségi törvény előírja a törvényhozást és a kormányzati döntéseket befolyásolni kívánó szervezetek számára a szigorú regisztrációt és a pénzügyi beszámolást.
Fölöttébb hasznos lett volna, ha az ötmilliárd eurós, hadipari beszerzésekre vonatkozó Rheinmetall-al kötendő szerződésbe, a „pro bono” jogi tanácsadó, az ilyenkor szokásos és megengedett offset klauzulát (ellentételezési klauzulát) javasolja legalább részben alkalmazni.
Ami a romániai lobbizásra vonatkozó szabályozást illeti, 2000 óta vannak hamvába holt törvényhozási kísérletek. Jó munkához idő kell.
Lakatos P.
