Batsányi János versének zárósorát kissé átírva, nem a vasárnapesti csillagászati jelenségre, a teljes holdfogyatkozásra utalok, hisz az derült időben szinte bárhonnan megfigyelhető.
Ilyenkor a telehold látszólag elfogy az égen, mivel a Földünk árnyékába merül, ugyanis ekkor kerül nagyjából egy vonalba a Nap, a Föld és a Hold.
Az asztrológia vagy csillagjóslás, szinte minden ókori civilizációban megjelent, az égitestek állásából való jóslás az egyén szellemi és testi képességeire és jövendő sorsára vonatkozólag.
Politikailag asszociálva a csillagászati jelenségre, tekintettel a két főszereplő előzetes nyilatkozatpárbajára, mindenki saját véleménye szerint eldöntheti, akár Erdélyben is, Kötcsén ki, kit takar el a Nap, akarom mondani a nép szemében.
Az eltérő közvéleménykutatások átlaga jelenleg nagyjából teljes takarással számol, de ezt az elkötelezett szavazók mintha kormozott üvegen keresztül néznék, mint a napfogyatkozást, előre eldöntik mit fognak látni.
Vannak, akik kíváncsiak, a teljes holdfogyatkozás idején mennyire lesznek láthatóak a politikai égbolt kisebb csillagjai, mert üstököst nem jeleznek a szakértők.
Mutatis mutandis, nem ártana összefüggésbe hozni a magyarországi közérzetet, Batsányi János első politikai lírikusunknak, „A franciaországi változásokra” című híres epigrammájának mondanivalójával.
Lakatos P.
