Érdeklődéssel olvastam a Transtelex (erdélyi, magyar nyelvű, független internetes hírportál) által közzétett írásokat, véleményeket, a romániai magyarok politikai helyzetével és lehetőségeivel kapcsolatban.
Érdekes eszmefuttatások, magvas gondolatok és az olaszliszkai csodarabbi mintájára mondhatnám, mindenik írásban van igaz, helytálló megállapítás.
Ugyanakkor egyetértek Mao ce-tung véleményével az elmélet és gyakorlat kérdésében: „Ha van helyes elméletünk, de csak fecsegünk róla, szegre akasztjuk, vagyis nem ültetjük át a gyakorlatba, akkor elméletünk – akármilyen kitűnő is – jelentéktelenné válik.”
Sajnos a vélemények közlését követően, tudtommal, nem történt semmilyen, ezekkel kapcsolatos együtt gondolkodás, vita az RMDSZ vezetőségében.
Viszont a női egyenjogúságot kiterjeszteni szándékszó EP-határozat ellen szavazó RMDSZ-es képviselők sunnyogását látva, Markó Béla kifejtette azon álláspontját, amivel csak egyetérteni lehet, mely szerint „egy felelős érdekképviseletben nem kell elengedni a vitákat”.
Mivel a bevezetőben említett írásokból nem bontható ki olyan gyakorlati megoldás, cselekvési mód, amely legalább részben orvosolhatná a jelzett problémákat, ismét Markót idézem.
„Minden alkalommal fel kellett tenni a kérdést: mi az Erdélyben élő magyarok érdeke?”
Ebből kiindulva, elsősorban a gondokat kellene fontosságuk sorrendjében leltározni.
Véleményem szerint az első és legnagyobb gond, a romániai magyarok létszámának folyamatos csökkenése, aminek okai összetettek, ezért egyenként kell ezeket elemezni.
A romániai zsidóktól és németektől (svábok, szászok) eltérően, akiket kivásároltak, a magyarok kivándorlását nagymértékben a jobb élet iránti igény idézte elő és részben most is ez motiválja.
Bizonyíték erre az anyaországi magyarok hasonló emigrálása a jobb gazdasági lehetőségek reményében, amit csak részben kompenzált az erdélyiek áttelepülése, ami nélkül ma, még 9,5 millió fő sem lenne Magyarország lakosainak száma.
Ezt el és beismerve, a romániai magyarok életszínvonalának javítása kínálkozik, mint megoldás, amit viszont csak országos szinten, a románokkal közösen lehet megvalósítani.
Ismét Markó: „ami jó a magyaroknak, az minden látszat ellenére jó lehet a románoknak is, mert tetszik, nem tetszik, együtt kell élnünk”.
Mivel a kisebbségi képviselet legfontosabb erőforrásai a kormányzati részvételből származnak, az ezekkel való sáfárkodás, a rábízott ügyek elintézése, felügyelete, egy adott feladat vagy projekt hatékony irányítása járulhat hozzá a jobb életérzés eléréséhez.
Az RMDSZ vezetői bár hangoztatják a kormányzati részvétel fontosságát, főként érdekérvényesítés céljából, mégsem állnak elő markáns, alkalmazható gazdaságélénkítő javaslatokkal.
Az a kifogás, hogy nem fajsúlyos a részvételünk a kormánykoalícióban és így nem tudjuk érvényesíteni akaratunkat, nem állja meg a helyét, mert egyrészt a közvélemény nyomására a jó javaslat utat tör magának, másrészt mert az ötletgazda elismerése közössége presztízsét is emeli.
Kevéssé járható a magyarországi, gazdaságélénkítő megoldások átültetése, arról nem is beszélve, hogy azok ott sem felelnek meg a megváltozott globális piac körülményei között.
Az európai parlamenti, kormányzati és nemzeti banki elemzések, kimutatások birtokában ki lehet dolgozni, nem egy többtízoldalas gazdasági programot, amit senki el nem olvas, hanem olyan konkrét javaslatcsomagot, amit egy-két éven belül a gyakorlatba lehet ültetni.
Természetesen ez nem lehetséges, ha szó szerint alkalmaznánk a „Többet a polgárnak, kevesebbet az államnak!” szlogent, ami a választási kampány céljának megfelelt, mert egyszerű, közérthető üzenet volt, nem kellett kibontani, megoldási részletekbe bocsátkozni.
Ezzel szemben, a jelenlegi gazdasági helyzetben adhatnának többet a közösbe a bankok, a multik, a szupergazdagok azért, hogy az állam oktatási, egészségügyi és szociális téren, többet tudjon nyújtani polgárainak.
Ezek elfogadása az RMDSZ-en belül, alapos vitát követően, majd publikussá tétele, lett volna a nemrég lezajlott RMDSZ kongresszus legfontosabb feladata.
Jó lenne, ha a februári parlamenti ülésszak előtt, a Szövetségi Képviselők Tanácsa ebben a kérdésben is állást foglalna, mert a következő parlamenti választáson az eddigi orbáni stratégia, (kizárólag az ellenségkép felmutatása) nem lesz elegendő.
Már Orbán Viktor is közérzetjavító ígéretekkel spékeli a Brüsszel elleni békeharcot, mert ő megteheti ezt a jövő költségvetéseinek rovására, viszont az RMDSZ most kell eredményeket felmutasson, hogy a majdani kampányban legyen mire hivatkoznia.
Nem az anyaországi jövő áprilisi választásokat követő magyar-magyar viszony alakulásán kell agyalni, az másod-harmadrendű probléma, könnyebben megoldódik mint egyesek gondolnák, hanem a romániai gazdasági helyzet javításán a fentiek szellemében, amihez az Unió hathatós támogatást nyújtana, mert neki is érdeke.
Petőfit idézve: „Minden Demosthenesnél szebben beszél a tett.”
Lakatos P.
