Ceaușescu idejében és országában, gyermekként majd felnőttként is megtapasztaltam, ha egy játék, kerékpár, eszköz, autó meghibásodott, pénz és eredeti cserealkatrész hiányában valamivel pótolták, összetákolták.
Nem ideiglenesen, hanem véglegesen, azzal a beletörődéssel, hogy megy az így is.
Tragédiák akkor is voltak, de ezekről, az életeket követelő kollektív munkabalesetekről, a központi pártsajtó (másmilyen nem volt), szemérmesen hallgatott, vagy csak rövid hír formájában említette meg, a valós okok feltárása nélkül.
A 2023-as év romániai tragédiái bizonyítják, a megy az így is szemlélet maradt a mai napig, csak a kiváltó okok módosultak némiképp.
Időrendi sorrendben a tragikus események:
- január 17, munkabaleset, Jilț külszíni bánya, 3 halott, 10 sérült;
- augusztus 26, robbanás a crevediai LPG állomáson, 6 halott, 50 sérült;
- szeptember 21, robbanás az A-7 moldvai autópálya építőtelepén, 4 halott, 5 sérült;
- december 18, falomlás a székelyudvarhelyi Tamási Áron Gimnázium bentlakásánál, 1 halott, 3 sérült;
- december 26, Dákok Farmja panzió leégése, 8 halott.
Mindegyik esetben egész sor szabályzatmegszegés, előírások be nem tartása az okok és a súlyosbító körülmények között.
Ezekhez társult a hatóságok nemtörődése, felületessége, mi több, a legutóbbi esetben az anyagi érdekeltsége is. (Lásd az ellenőrizni hivatott tűzoltók, rendőrök, polgármesteri hivatalnokok sorozatos megvendégelését).
Romániában még nem törvényesítették azt a magyarországi megoldást, amely szerint, ha nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű egy beruházás, amit csak a kormány nyilváníthat annak, akkor egész sor környezetvédelmi és építésügyi jogszabály mellőzhető az engedélyek beszerzésénél.
Eltérően a szomszédoktól, itt nem honosodott meg az állami hátterű korrupció, még a régi balkáni stílus, a hatóságok képviselőinek korrumpálása dívik az engedélyeztetési procedúrák lerövidítésénél.
Bár a román ügyészség, nem úgy, mint a Polt Péter féle, hivatalból vizsgálatot indít ugyan, de a politikai összeköttetésekkel vagy kiváló ügyvédekkel rendelkezők esetében az eljárás évekig elhúzódhat, a végeredmény pedig siralmas. Mindig akad egy bűnbak, aki elviszi a balhét, a nagyhalak pedig megússzák.
A tragédiák után, a kormány, a honatyák rögtön belengetik az előírások szigorítását, amivel még jobban összekuszálnák az amúgy is túlbonyolított eljárásokat, ahelyett, hogy az átláthatóságot, a szemléletváltoztatást és az ellenőrizhetőséget tekintenék fő célnak. Aztán minden marad a régiben.
Nem a pénzhiány, hanem a minél nagyobb profit utáni hajsza áll a legtöbb esetben a jogszabályok be nem tartása mögött.
A felsorolt tragédiák okai közül kivételt képez a Tamási Áron Gimnázium bentlakásánál bekövetkezett falomlásé.
Ott a törvényes előírások, jogszabályok nem ismerete a tulajdonos megrendelő, a kivitelező és a bérlő által, ami nem mentesítő körülmény, párosulva a megy az így is szemlélettel, vezetett a tragédiához.
Gyanítom viszont, ott is kizárólag a kivitelező cég vezetője viseli majd el az anyagi és személyi következményeket.
Lakatos P.
